Ígértem, hogy jelentkezem, ha lesz egy kis időm, most van 🙂
Egy szép augusztusi délután kezdődik a mesém. Meghívást kaptunk Borsod megye egyik szépséges településére Kácsra, bohócműsorral és arcfestéssel. Meglepődve láttuk, hogy alig vannak még gyermekek (viszont a szép korú népdalkörös hölgyek már leültek a nézők közé szépen sorba).
Lassan megérkeztek a gyerekek is és nagyon élvezték a műsort csak úgy, mint a népdalkörösök 🙂 együtt énekeltek, mozogtak velünk.
A műsor után pedig elkezdtünk csillámtetoválásokat készíteni és arcokat festeni. Eleinte csak egy két szülő, pár érdeklődő csatlakozott hozzánk, majd később egy fiatalokból álló társaság.
Előbb csak viccelődve a hátam mögött heccelték egymást, majd átnézegetve a munkáimat, két lány úgy döntött bevállal egy-egy fél pillangót.
És jöttek sorban a barátnők, mert nekik még soha sem volt ilyen:)
Majd tovább heccelődtek és felbátorodva az egyik srác is előjött a kérésével, szeretne egy kukacot, ami “itt megy be, és ott jön ki ” mutogatta 🙂 ez lett belőle :
Kezdett tefőfokára hágni a hangulat, újabb jelentkező akadt egy fiatalember személyében, aki rám bízta, csak valami nonfiguratív legyen. Mivel neon zöld pólóban volt és megmutatva a többieknek nagyon tetszett az ötletem, (amit persze az alanyom nem látott ) a következő került az arcára:
Óriási ujjongás és tetszésnyilvánítás fogadta a művem, a fiatalember reakciója, pedig a képen önmagáért beszél. Volt-e benne némi gonoszság vagy csak a felfokozott jókedv miatt, úgy döntöttek az utolsó fiatalembernek közösen választanak képet 🙂 (azt hiszem nem volt túlságosan elragadtatva tőle, de hősiesen bevállalta.)
Köszönöm nekik ezt a szép napot! Szeretem amikor a felnőttek egy kicsit megőrülnek. 🙂
“A gyermekkori álmok nem múlnak el egykönnyen, és a józan ész semmit sem nyom a latban.”
Olvass tovább, ezek is érdekelhetnek.
Vélemény, hozzászólás?