Már 30.000 (igen, harmincezer) évvel ezelőtt is használtak az emberek csillámot, persze akkor még csak a természetes csillámpala szolgált a barlangrajzok fényesítésére. Arra is találtak jeleket, hogy a maja birodalom lakói a templomaikat piros, zöld, szürke csillámpalával készített csillogó festékkel díszítették. A csillámpala a legutóbbi időkig is az egyik alapanyaga volt a dekorációs csillámporoknak. A modern műanyag csillámporok elterjedése előtt üveget is használtak a felületek csillogóvá tételére, de még ma is gyártanak dekorációs célú üvegcsillámot.
Kozmetikumként feltehetően porított vörös hematitot (ez a vas(III) oxid – magyarul a rozsda – ásványi formája) alkalmazhattak a korai emberek, míg a 6000 évvel ezelőtti Egyiptomban bogarak irizáló páncéljából és finomra őrölt zöld malachitból készítettek csillogó porokat.
Az antik időkben Indiában a hölgyek ruházata nem tartalmazott felsőt, mellüket csillámos ékszerekkel takarták. Fennmaradtak receptek a Krisztus előtti időkből, melyekben tojáshéjat, szavas agancs port és nárciszt használtak a „Napnál is fényesebben csillogó arc” kozmetikumának elkészítéséhez. Ugyanakkor Kínában aranyfólia, kagyló, úszóhólyag kivonat és madártoll volt a csillogó kozmetikumok alapja. Az 1700-as évek közepétől az európaiak fekete selyem lapocskákat használtak a sebek, sérülések takarására, de később divatos lett ezek viselése, és kialakult a szimbolizmusa is. Egy időben elterjedt volt Európában az a nézet, hogy a fényes arc megvéd a TBC-től. Ezért, és a különlegessége miatt is kentek magukra a középkorban ólmot tartalmazó festéket az emberek.
A modern műanyag csillám egyértelműen Henry Ruschmann (amerikai gazda és gépész) nevéhez és a II. világháború utáni időkhöz kötődik. Abban az időben a legelterjedtebb a német üvegcsillám volt, de a háború miatt ez a termék eltűnt a piacról. Ruschmann több fejlesztése között a fólia anyagok aprítása is szerepelt, melyre végül vállalatot alapított Meadowbrook Inventions, Inc. néven New Jerseyben, és piacra dobta műanyag alapú ipari csillámját.
A 60-as, 70-es években a csillámot az amerikai go-go táncosok kezdték használni csillogó ruháikon, majd a disco korszak tette divatossá. Megjelent a rúzsokban, szájfényekben és körömlakkokban is, a 80-as években pedig már a hajlakkokhoz és arckrémekhez is keverték.
A csillám ipar jelenleg több mint 20 ezer féle csillámot, több mint 4,5 ezer tonna tömegben állít elő évente. A kis csillám darabkák mérete széles skálán mozog a pár tized milliméterestől a több tíz négyzet-milliméteresig. A gyártás során egy többrétegű, műanyagból, színezékből és valamilyen fényvisszaverő anyagból (tipikusan alumínium, titán-dioxid, vasoxid, bizmut-oxiklorid) álló fóliát készítenek, majd ezt aprítják fel különböző méretű és alakú kis darabkákra.
Bizonyos esetekben a színezék illetve a fényvisszaverő anyag allergiás reakciókat okozhat, ezért is fontos, hogy csillámfestéshez, csillámtetováláshoz ne ipari vagy dekorációs, hanem kozmetikai csillámot használjunk – különösen a szemek tájékán. Lehet, hogy a bőr és a csillámpor között ott van a ragasztó, de az allergén összetevők kioldódhatnak a ragasztó oldószere, a pára, vagy a mégoly kevés és észre sem vehető bőr kipárolgás, izzadtság hatására. A kozmetikai csillám lemezkéket lekerekített, tompa szélűre és kisebb méretűre készítik, így ha véletlen szembe kerülnek, nem okoznak olyan sérüléseket, amikre a szúrós, hegyes szélű ipari és dekor csillámok bizony képesek. De nem csak a bőrön, a nyálkahártyákon is kiválthatnak allergiás reakciókat a nem megfelelő minőségű vagy nem kozmetikai célra készült csillámok, és az ásványi csillámpala is.
És hogy miért szeretik annyira a gyerekek a csillámtetkót azon túl, hogy önmagában szépnek találnak mindent, ami csillog? A tündérmesékben mindig is fényesnek, csillogónak ábrázolták a tündérek környezetét, az egyszarvú sörényét – a kedves figurákat fény és csillogás övezte. A csillám ezt a varázslatot adja vissza, életre kelnek általa a mesefigurák a gyerekek képzeletében. Talán ezért…
forrás: Wikipedia, Internet
Olvass tovább, ezek is érdekelhetnek.
Vélemény, hozzászólás?